Spirituális ” Coming Out”

A rejtett világ: amikor a spirituális végzettséget nem mered felvállalni.
Az utóbbi időkben egyre többször találkozom olyan emberekkel – főleg multinacionális cégeknél dolgozókkal –, akik csendben elárulják:
 „Tudod, minden végeztem asztrológiát… numerológiát is tanultam… van reiki vagy tarot végzettségem. Csak hát, tudod, hogy megy ez…Ezt nem nagyon mondom sehol. Mert akkor furán néznek rám, és látom rajtuk, hogy ítélkeznek ttem.”
Mondja nekem, és ki tudja mióta szomjazott a lelke arra, hogy elmondhassa. Ebben a pillanatban látom igazán, milyen boldog. Végre elárulhatta. Végre “élheti” és boldogság ül ki az egész lényére, hogy megértésre talált.
Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés:
Miért van az, hogy olyan sokan „titkolják”, ha spirituális végzettségük is van – különösen a vállalati szférában?
A LinkedIn profiljuk makulátlan:
közgazdász, projektmenedzser, HR-es, jogász.
De sehol egy szó arról, hogy közben mély önismereti utat járnak. Valójában igazi segítők.
Tanultak önfejlesztést, energiákról- élettervekről, spirituális témákról.
Hogy másként is nézik az életet, mint a CV-jük mutatja.
Pedig sokuk professzionálisan történtek a “mellék” foglalkozásukat. Magas hozzáértéssel – tudással és szuper segítők!
És nem, ez nem „szégyellnivaló”.
Ez inkább egy kettéválasztott identitás, amit sokan kényszerből tartanak külön.
Miért?
– Mert félnek, hogy nem veszik őket komolyan.
– Mert attól tartanak, hogy ha kiderül, „mivel is foglalkoznak még”, az árthat a karrierjüknek.
– Mert a racionális világban még mindig szélsőségesnek, gyerekesnek vagy furcsának bélyegzik azt, aki a láthatón túlit is figyeli.
Pedig ez nem „gyengeség”.
Ez belső erő.
Aki képes az önismeret útját járni, szembenézni a saját árnyékával, felelősséget vállalni a saját energiáért – az nem kevesebb, hanem több.
És mégis: sokan „két világban élnek”.
Napközben: kimér prezentációk, megbeszélések, határidők.
Este: gyertyafény, jegyzetfüzet, számok, csillagok, belső kérdések.
De vajon meddig élhető ez így?
Nem az a cél, hogy mindent kiplakátoljunk.
De talán érdemes kérdezni magunktól:
Miért félek attól, hogy felvállaljam, aki valójában vagyok?
És lehet, hogy nem is nekem kéne „kicsinek maradnom”, hanem a világnak tágulnia kicsit. Vagy bennem kellene a világnak tágulnia? A Tudatomnak? Beszűszűlt világ ez.
Ha te is ebben a kettősségben élsz – tudnod kell, hogy nem vagy egyedül!
 Talán eljön az idő, amikor már nem kell „titkolni”, hogy tudsz olvasni a számok mögött, hogy éled és érted a bolygók energiáit, vagy szimplán energiát olvasol.
Amikor adsz, és amikor csak fogadsz.
De addig is: tisztelet minden csendes segítőnek, aki reggel nyakkendőt vagy kosztümöt vesz, este pedig térben és tudatban utazik. Azoknak a segítőknek, akik még nem mernek kilépni a világ szinpadára.
Várunk rád 🥰Ott vagyunk neked – veled. Mindig!💞
Szeretettel, Dorothea🙋🏼‍♀️

Hozzászólás